Végérvényesen eldőlt, hogy a magyar nemzeti válogatott - a négyes fogathajtó világbajnokságok történetében - először nem indul a Kentuckyban megrendezésre kerülő Lovas Világjátékokon. Erről a Magyar Lovassport Szövetség egy nyilatkozatot tett közzé, aminek elég nagy lett a visszhangja hazánkban és külföldön egyaránt. Lázár Vilmos elnök úrtól azt kértem, hogy erről a nyilatkozatról és a döntés hátteréről tájékoztassa a lovassport kedvelőit. A fogathajtás az elmúlt majd negyven évben nagyon sokat változott. Az egyensúly a versenyszámok között jó néhány éve már kialakult, de sajnos az utóbbi időben a díjhajtás túlzott nagy hangsúlyt kapott a másik két számmal szemben. Ugyanis a fogathajtásban a díjhajtás az egyedüli verseny program, ami egyrészt szubjektív, másrészt pedig a nézők szempontjából sem a legérdekesebb. A lovak idomítottságát nem csak a díjhajtás teszteli, hanem a másik két versenyszám is, hiszen ha nem jól idomítottak a lovak, akkor nem tud a fogat sem a maratonon, sem az akadályhajtásban jól teljesíteni. Ezért úgy gondoljuk, hogy a verseny szabályzat átalakításra szorul. A nyilatkozatunkat részben ezért tettük. Ezzel nem állt szándékunkban senkit megsérteni és azt mondtuk, hogy a javaslatainkat is meg fogjuk tenni. Másik nagyon fontos dolog az, hogy bármelyik sportággal összevetjük a fogathajtást, azt láthatjuk, hogy a bírók csekély vagy sok esetben semmi féle kontrollal nem rendelkeznek! Vannak bírók, akik mérhetően és rendszeresen rosszul dolgoznak, mindenféle következmény nélkül. Ha a labdarúgással összevetjük, pl. ott a bírók, ha rosszul vezetik a mérkőzést biztos, hogy jó néhány meccsről eltiltják őket. Ezért a fogathajtásnál is be kellene iktatni valami hasonlót, hiszen a bírók bizonyíthatóan kontrol nélkül maradtak. Fontos volna, hogy szélesebb körből, egy független testület válassza ki a versenyekre a bírókat. Indokolt lenne még egy ellenőrző testület is, akik a bírók teljesítményét folyamatosan ellenőriznék. Meg vagyok győződve arról is, hogy Aachenben a díjhajtásban mindkét magyar versenyző (Lázár Zoltán és Dobrovitz József) jelentősen és igazságtalanul került hátrányba, és eltúlzottnak érzem Lázár Zoltán 17.77 hibapontos különbségét az első helyezettel szemben. Mindennek következtében gyakorlatilag az első versenyszám után esélytelenné vált a magyarok jó szereplése a további küzdelemben. Nagyon sokan osztják a véleményemet, köztük jó néhány neves nemzetközi szakember és több sokszoros világbajnokok is. Aachenban rengetegen megkerestek és felháborítónak találták a magyarokkal szembeni negatív bíráskodást. Vannak olyanok is, akiknek ellenkező a véleménye (sajnos magyarok is vannak közöttük) és meg kérdőjelezik. a hozzáértésemet. Akik így látják, azoknak azt tudom mondani, hogy én három világbajnokságon nyertem díjhajtást. Ebben a tekintetben is letettem már a nemzetközi fogathajtás asztalára, ezért én igen is joggal mondhatom el jobbító szándékkal a véleményemet. Azon kívül nekem, mint a magyar szövetség elnökének és Mondok Józsefnek a fogathajtó szakág elnökének - még ha nem is lenne igazunk - akkor is kötelességünk kiállni a versenyzőinkért, hiszen ők nem keveset áldoznak ezért a sportért. Azok a magyar emberek, akik bennünket ezért kritizálnak, azok gondolkodjanak el a magyarságukról. Ha ez a negatív tendencia tovább folytatódik, gyakorlatilag kiírnak bennünket ebből a nagy magyar hagyományokat és sikereket elkönyvelő sportágból. Már pedig ezt nekünk nem szabad hagyni. Látni lehet azt is, hogy a nemzetközi fogathajtás recesszióban van, hiszen folyamatosan fogy a fogatok száma és a fogathajtó nemzetek száma is. Az a tendencia is megfigyelhető, hogy az utóbbi időben az évtizedeken keresztül sikert sikerre halmozó lipicai lovakat próbálják kiszorítani a nemzetközi élmezőnyből, a nyugat európai félvérek javára. Ezt nekünk magyaroknak nem szabad tétlenül nézni, hiszen a fogathajtásunk a lipicai fajtával érte el a legnagyobb sikereit. Mi ezekkel a lovakkal lettünk sokszoros világbajnokok és a lipicai ló az, amihez még könnyen hozzá tudunk jutni elfogadható piaci áron. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy Magyarország egy olyan nemzet, aki meghatározó a nemzetközi fogathajtás történetében. Mi rendeztünk először 1971-ben kontinens bajnokságot és nem kevesebb, mint hat világbajnokság rendezői voltunk. Ezt egyetlenegy nemzet sem mondhatja el magáról. Hazánk vezeti az éremtáblázatot, ha a világbajnokságokat és az európa bajnokságokat összevetjük. Sajnos azt viszont el kell ismerni, hogy részben a mi hibánk is az, hogy a sport diplomáciában le vagyunk maradva. Továbbá a bíró képzésben is nagy a lemaradásunk, ezért ezen sürgősen változtatni fogunk. Mindent megteszünk a jövőben azért, hogy ezt a negatív tendenciát meg változtassuk, és a versenyzőinknek biztosítani tudjuk a világversenyeken az igazságos elbírálást. Lázár Vilmos nyilatkozatát erősíti a Rómában meg rendezett Egyesfogathajtó Világbajnokság, ahol a díjhajtást nyerő német hajtó az összetett versenyt is megnyerte, holott a maratonon csak 18-ik, az akadályhajtásban pedig csupán a 28-helyet szerezte meg. Ebből is láthatjuk, hogy jelenleg, milyen irreálisán nagy súlya van a díjhajtásnak, a másik két versenyszámmal szemben.
|
